8.rész: A kanadai nagydíj

Sziasztok!
Ismét meghoztam a frisst, bár nem tudom, hogy ez nektek örömhír-e egyáltalán... Bevallom rosszul esett, hogy egyetlen kommentárt sem kaptam az előző részhez. Elhihetitek, beérem két szóval is, de fontos a visszajelzés, hogy tudjam érdemes-e írnom. Egyébként az előző rész elég rövidke volt, így most hosszabbat hoztam, ám ez elég nyers lett és most kép sem jár hozzá. Azért remélem tetszeni fog!
És tényleg jól esne pár kommentár!!
Jó olvasást! :)

Szerettem volna Sebastiannak feltenni pár kérdést az edzés után, de nagyon lefoglalta a kocsija, így nem akartam zavarni.
A két edzés között Alonsót, Rosberget, Hamiltont és Schumachert sikerült elcsípnem egy-egy rövid interjúra. Egyikük sem volt túl bőbeszédű, de mindannyian bizakodtak. Mind hittek abban, hogy a Red Bullnak nagyon nem fekszik ez a pálya.
Délután magunkhoz vettünk egy kis élelmet és visszatelepedtünk az asztalunkhoz. Csendben vártuk a második szabadedzés kezdetét, csak az étkezés hangja törte meg néhol.
Az órát elindították, felgurultak az első kocsik a pályára. Sebastian autóját sikerült rendbe hozni. Egész edzés alatt keményen küzdött, hogy behozza azt, amivel lemaradt délelőtt. Az edzés első fele mondhatni rendben ment, ám a második felében, amikor szokás szerint megkezdődött volna az alacsony üzemanyagszintes hajrá szuperlágy gumikon, több baleset is történt. Először Adrian Sutil törte össze Force Indiáját a hetes kanyarból kigyorsítva, majd hét perccel később Kamui Kobayashi vétette el a 3/4-es sikánt, ahol a rázókő megdobta és a szemközti falnak repítette. Az edzést leállították, így sok embernek félbe kellett hagynia leggyorsabbnak szánt körét.
Alighogy az edzést újraindították Jérome D’Ambrosio követette el ugyanott, ugyanazt a hibát, mint Kobayashi. Az edzés ismét félbeszakadt, így sokak köre ismét semmissé vált. Mikor ismét újraindították a versenyt, szerencsére már semmilyen akadály sem hárult a versenyzők elő, bár Lewis Hamiltonnak így is lágy gumikon kellett befejeznie az edzést, egy balhátsó defekt miatt.
A többiek szuperlágy gumija is használtnak számított már, így persze az ő teljesítményük sem olyan volt, mint szerették volna. Végül a második szabadedzést Fernando Alonso nyerte, mögötte Sebastian Vettel és Felipe Massa. Pedro de la Rosa, aki a Monacóban megsérült Sergio Perezt helyettesítette, csak az edzés végén tudott kigurulni a pályára, így a tizennyolcadik helyig jutott.
Sajnáltam Perezt. Monacóban annyira bizakodóan meséltek az állapotáról erre ma délelőtt rosszul létre panaszkodva feladta a hétvégi versenyt, a Sauber pedig hirtelen, csak de la Rosát tudta felkérni, hogy helyettesítse.
A második edzés után Kait követtük a Red Bull istállóig, ahol sikerült elcsípnünk Markot és Sebastiant. Őszintén megvallom Mark cseppet sem volt szimpatikus, talán ő a legellenszenvesebb az összes pilóta közül. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért gondolom ezt, nem nyilatkozott semmi rosszat. Egyszerűen maga a lénye nem volt szimpatikus és ez megnehezítette az interjút is.
Pár kérdés után Kai tovább vezényelt Sebastianhoz. Egy riporter állt előttem, éppen Sebastiant faggatta. Kai addig elszaladt Schumacherhez, hogy vele is készítsen egy riportot. Ő volt a kedvence, ahogy a legtöbb forma1 kedvelő férfiembernek. Bár már nem nyújtotta azt a teljesítményt, mint régen, az emberek szívében örökké ő lesz a nagy bajnok.
Idők közben az előttem álló riporter tovább állt, Seb mosolyogva fordult felém.
- Szia – mosolygott.
- Szia – azt hiszem az arcom egy árnyalattal vörösebb lett. Ha nem tudnám, hogy képtelenség, azt mondanám, szerelmes vagyok a mosolyába és a ragyogó kék szemeibe.
- Ráérsz pár percre, ugye? – magam se értettem a kérdést, hisz nem véletlenül áll előttem, de egyszerűen kicsúszott a számon.
- Igen, persze – kuncogott egy aprót.
- Rendben, öhm... az első szabadedzésen ugyebár a bajnokok fala téged is bajnokká avatott – hozakodtam elő a kollégáim által kitalált megjegyzéssel. – Az autó nagyon csúnyán összetört. Hogy sikerült ilyen hamar rendbe hozni?
- Szerencsére remek szerelőink vannak. Bár erre fordítottuk a két edzés közötti összes szabadidőnket, megérte. Sikerült teljesen összeszerelniük, amiért nagyon hálás vagyok – nyilatkozott elismerően a Red Bull szerelőiről.
- Sokan azt is mondják, hogy a ti autóitoknak nem igazán fekszik ez a pálya. Mit gondolsz erről? – tettem fel következő kérdésemet.
- Nem gondolom, hogy bármi hátránnyal indulnánk ezen a pályán, tény, hogy nem ez a legjobb pálya az autónknak, de szerintem nem lesz gond – bizakodóan mosolygott. Az én arcomra is mosoly kúszott.
- Reméljük – motyogtam halkan. Meghallhatta, mert még szélesebben vigyorgott. – Nos, köszönöm –feleltem.
Bólintott egyet, mellettem utat tört magának a következő riporter, hogy letámadhassa Sebastiant a kérdéseivel.
- Menjünk! – biccentettem Lacinak. Fernando Alonso volt a következő riportalanyunk. Elárulta, hogy nagyon bizakodóan tekint a hétvégére, az első két edzés eredményeit tekintve.
Utolsó emberként még sikerült elcsípnünk Pedro de la Rosát, akit kifaggathattam a történtekről. Elárulta, hogy az ötlet hirtelen jött a Saubernek és mivel őt már jól ismerték, valamint van neki megfelelő ülésméret is, így egyértelműnek tűnt a csapatnál, hogy őt kérik fel erre a szerepre.
Azt egyenlőre nem tudhatjuk, hogy meddig marad, de ez a hétvége mindenképp az övé. Azt ígérte megpróbál mindent megtenni, ahogy Perez is tenné.
Az interjú után még vettünk egy- egy üdítőt, majd megkerestük az autónkat és visszaautókáztunk a szállodáig. Útközben sikerült elszundikálnom, így nem kis meglepetés ért, mikor Laci böködésére riadtam fel.
- Bocs.. – szabadkozott.
- Köszi – halvány mosoly jelent meg az arcomon. Kiszálltam a kocsiból és elindultunk a szobánkhoz.

A szombati nap nem okozott meglepetéseket. Délelőtt a harmadik szabadedzést Sebastian nyerte, mögötte Fernando Alonso és Nico Rosberg. Ennek fejében, kíváncsian vártuk, mit hoz majd az időmérő. A Red Bullok úgy látszik idén tényleg verhetetlenek az időmérőkön, ugyanis ismét Sebastian Vettel szerezte meg a polet. Nagy volt az öröm, de ez még így sem jelentett győzelmet.
Az időmérő után végig hallgattuk a Sebastiannal és a két Ferrarissal, Alonsóval és Massával készített interjúkat. Mi is elindultunk utána, próbáltunk elcsípni pár embert, végül csak Schumacherrel és Webberrel sikerült interjút készítenünk.
Vasárnap furcsa szorongással ébredtem. Nem tudnám pontosan elmagyarázni, mitől, de furcsa megérzésem volt a mai versennyel kapcsolatban. Ez hatással volt az egész délelőttömre is, elég figyelmetlennek bizonyultam.
Délután – magyar idő szerint este – aztán szakadó eső várt minket. Nem volt kétséges, a versenyzők a safety car mögül rajtolnak. Az eső még mindig szakadt, mikor megkezdték a versenyt. Jó pár kört tettek meg a safety car mögött, mire végre vezethetővé vált annyira a pálya, hogy elengedjék őket. A két Ferraris azonnal próbálta Sebastiant megszorongatni, de ő sikeresen hárította a támadást és folyamatosan egyre nagyobb előnyt autózott ki.
A balesetek persze sorra követték egymást, a pálya csúszása és a versenyzők agresszivitása, hamar versenyzők kieséséhez vezetett. Lewis Hamilton is hamar a kiesők közé kerül, mikor is saját csapattársa nem hagyott neki elég helyett és a jármű megsérült. Már a verseny első felében is rengeteg előzés és baleset volt, azonban alig léptük túl a huszadik kört amikor az eső ismét szakadni kezdett. Több versenyző is tudatta csapatával, hogy a pálya vezethetetlen, így a versenyt félbe szakították. Kamui Kobayashi állt Sebastian mögött a második helyen, értetlenül állt mindenki, hogy hogyan került oda. Ez is csak a verseny zavarosságát mutatta.
A pilóták kitartóan ültek az autóikban, de az eső csak nem csendesült. Szépen lassan mindenki kikászálódott autóikból és az időjárás előrejelzést kezdték tanulmányozni.
Az operatőrök se nagyon tudták mit kezdjenek magukkal. Felfedezték Rihannát, tőlünk nem olyan messze a paddockban, Lewis Hamiltonig kísérték. 
Nálunk is megindult a mozgás, mindenki nyüzsögni kezdett, kimentek a mosdóba vagy éppen ennivalót gyűjtöttek a továbbiakra.
A szorongásom továbbra sem akart múlni,  az idegesség okozta hányinger pedig csak rátett egy lapáttal. A majd két órás verseny leállítás közben, legalább kétszer vonultam ki a mosdóba, hogy kicsit frissítsek magamon. A második alkalom után alighogy visszaértem, megjelent a várva várt felirat, a versenyt tizenöt perc múlva újraindítják.
A mezőny ismét a safety car mögül indult, ami elég sokáig bent is maradt a pályán. Úgy látszik ez egy ilyen nap, alig tesznek meg köröket a safety car nélkül.
Sebastiannak ismét sikerült kiautóznia valamennyi előnyt, míg mögötte hatalmas harcok folytak.
Jenson Button sikeresen kiejtette Fernando Alonsót is és hiába került egy boxutca áthajtásos büntetés miatt a még bent maradt mezőny legvégére, hátrányát folyamatosan egyre lentebb faragta.
A sok safety car és a majd két órás szünet mindenkire hatással volt. Közvetlenül Sebastian Vettel mögött nagy harcok folytak, úgy tűnt Schumacher, visszatérése óta most először végre dobogóra állhat, ám Jenson Button átelőzte az egész mezőnyt. Egy váratlan pillanatban ott hagyta a második és harmadik helyért harcolókat és Sebastiant vette célba. Egyetlen kör volt hátra, Jenson sokkal gyorsabb volt Sebastiannál, a gumik sokkal kevésbé voltak kopottak. Mindenki – de talán Sebastian legnagyobb – meglepetésére, hamar utolérte. Próbálta megelőzni, de Sebnek sikerült kivédenie. Az egyenes ráfordító volt Jenson utolsó esélye az előzésre, a két kocsi a kanyarok között száguldott a ráfordítóhoz. Az idegességem egyre nagyobb lett, éreztem, hogy most valami történni fog…
Megérzésem nem csalt, Sebastian az egyik kanyarban megcsúszott, így Jenson könnyedén megelőzte. A paddock egy része örömében felkiáltott, míg a mi arcunkra kiült a csalódottság.
Az élboly lassan áthaladt a célvonalon. Jenson repesett az örömtől, hogy megszerezte idei első győzelmét, a kocsiból kiszállva csapatához és barátnőjéhez rohant, míg Sebastian elég csalódott volt. Idén először, saját hibájából veszítette el az első helyet, amiért nem mellesleg több, mint négy órán keresztül küzdött. Nem lehetett könnyű a sok safety car után újra kiautózni az előnyét, és a két órás szünet után is nehéz visszarázódni a versenybe.
Visszanéztük a dobogóra állást, majd mind türelmesen vártuk, hogy mi lesz a mai nap vége. Vajon megbüntetik a mai kihágásokért Jenson Buttont? Nem valószínű...