- Húh – sóhajtott megkönnyebbülten Anna az étterembe, ahol leültünk vacsorázni.
- Csak nem elfáradtál? – mosolyogtam rá.
- Ami azt illeti, de – sóhajtott.
- Pedig még csak szerda van – mosolygott Kai.
- A vasárnap a kedvencem – ragyogott fel a szemem. Vasárnap délután már kész tényekről beszélhetünk a pilótákkal, nem pedig csak sejtelmekről.
- Te tényleg munkamániás vagy – forgatta szemeit Anna.
- Azért csinálom ezt, mert szeretem – feleltem határozottan. – Te nem szereted?
- De, azt hiszem – turkált villájával a vacsorájában. Mit ne mondjak, ez nem volt túl meggyőző. De, ha nem szereti, miért csinálja?
Egy ismerős szőke hajzuhatag suhant el mellettünk. Nico volt az, vagy, ahogy a többiek becézik, Britney.
- Sziasztok – intett oda unokatestvérének, aki egy apró mosollyal válaszolt.
- Szia – köszöntöttük Kaival. Egy pillanatra elgondolkodtam, vajon leül-e mellénk, de nem tette. Tovább sétált a pilótáknak fenntartott VIP részleg felé. Furcsa volt így látni őket, hiszen rokonok, de végül rájöttem, én és Sebastian is ezt csináljuk. Úgy teszünk, mintha csak látásból ismernénk egymást, miközben epedezve várom, hogy megölelhessem. Ekkor eszméltem fel. Hiszen már csak pár óra és újra vele lehetek.
Akár egy kisgyerek, úgy éreztem, ha gyorsabban intézem a dolgaimat, az idő is gyorsabban fog telni. Ez segített ahhoz, hogy pillanatok alatt megegyem vacsorám hátralévő részét.
- Te aztán éhes voltál – Kainak még a szemei is kikerekedtek.
- Igen – vallottam be. – És most, ha nem haragszotok, inkább felmegy a szobámba. Még beszélnem kell a családommal…
- Rendben – bólintott riportertársam.
- Én is megyek – hagyta félbe Anna vacsoráját és inkább velem tartott.
- Reggel találkozunk! – emlékeztetett Kai. Nem hiába, egy riporternek mindig készen kell állni az új információk megszerzésére.
A szobánkba érve Anna lefeküdt az ágyra pihenni és gondolkodni. Nem tudom, mi baja lehet, de valami nincs rendben vele, ez biztos.
- Letusolok – közöltem vele, majd a bőröndömből előhalásztam egy szürke, testhez simuló nadrágot és egy színes pólót. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, felkentem egy apró sminket és ismét kifésültem a hajamat. Mikor visszaértem a szobába, még mindig volt fél órám a találkozóig. Elővettem a magas sarkú cipőmet, a bőrdzsekimet és a napszemüvegemet. Nem lenne jó, ha bárki is felismerne, így próbáltam álcázni magam, még a tűréshatáron belül.
- Hova készülsz? – kérdezte Anna meglepetten.
- Csak sétálok egy kicsit… - motyogtam. – Tetszik ez a város és szeretném kicsit jobban megismerni – magyaráztam, az előre kitalált szövegemet.
- Mehetek én is? – kérdezte.
- Öhm… izé… - na, erre nem számítottam, pedig kellett volna. – Nagy baj lenne, ha most egyedül mennék? Szeretnék kicsit átgondolni pár dolgot – motyogtam.
- Nem, dehogy – rázta a fejét. Szemében láttam megcsillanni a csalódottságot. – De ugye nincs baj?
- Nincs – leültem az ágya szélére. –
És veled minden rendben? - Nem tudom – sóhajtott.
- Mi történt? – egyre kíváncsibb voltam, mi nyomhatja így a lelkét.
- Én csak… - kezdte, mire megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudj! – szakítottam félbe. A kijelzőn szerelmem neve villogott. – Ezt fel kell vennem.
- Szia – hallottam egy csilingelő hangot.
- Szia – mosolyogtam a készülékbe.
- Kitaláltam! Gyere a hotel hátsó bejáratához, pontban tíz perc múlva. Tommi fog beengedni – tájékoztatott a tervről.
- Oké, de… - pillantottam Annara. Nem lehetek ilyen önző.
- De? – kérdezte Seb, kissé elszomorodva. Őt sem bánthatom meg. Istenem, miért kell mindennek így összejönnie?
- Semmi – sóhajtottam. – Indulok – motyogtam. Életemben először, azt hiszem, a saját érdekeim mellett döntök. Egyszerűen hiányzik Sebastian és már nehezen bírom nélküle.
Bontottam a vonalat, majd Anna felé fordultam. Ott állt közvetlen mögöttem.
- Kivel találkozol? – fonta karba kezeit.
- Én csak… - hebegtem.
- Te? – kérdezte.
- Én… az egyik srác… izé… - nyögtem, majd megadóan az ágyra rogytam.
- Srác? Milyen srác? Randid lesz? – lepődött meg, majd teljesen izgatottá vált. – És nekem nem is mondtad? Hogy hívják? Honnan ismered? És, hogy kerül ide?
- Ööö izé… a neve öö… Se…. Jürgen! – imádom Sebet, ezért a hülyeségéért.
- Jürgen? Szegény srác – kuncogott, mire szúrósan néztem rá. – Bocs – kért elnézést. – De el kell ismerned, hogy hülye neve van…
- Nekem tetszik – vontam vállat.
- És honnan ismered? Hogy kerül ide? – bombázott újra kérdéseivel.
- Nézd, Anna, el fogok késni és nem szeretnék rossz benyomást kelteni nála… - vallottam be.
- Rendben, de holnap el kell mesélned! – mutatott rám viccesen fenyegetőzve.
- Csak, ha te is mesélsz – kacsintottam rá. Az ajtóhoz sétáltam.
- Áll az alku – bólintott, majd egy sokat sejtető kacsintással engedett utamra.
Fejemet vesztve kezdtem rohanni, hogy időben odaérjek. Még a liftet se vártam meg, inkább lerohantam a lépcsőn. A pilóták szállodája nem volt messze, mégis teljes erőmből rohantam, ahogy csak a magas sarkúm engedte. Féltem ugyan, hogy pár ember megbámul és figyelni kezdi merre tartok, de végül nem így történt. Amint megkerültem a szállodát jobbra-balra tekintgettem. Sehol egy árva lélek. Előhalásztam a mobilomat és a kijelzőre pillantottam. Három percet késtem!
- Remek – morgolódtam magamba. Seb direkt megkért, hogy legyek pontos. Az ajtóhoz rohantam és lenyomtam a kilincset. Zárva. Csalódottan dőltem a falnak. Éppen azon gondolkodtam, felhívom szerelmemet és megpróbálom kibékíteni, mire kinyílt az ajtó.
- Flóra? – kérdezte egy ismerős hang.
- Tommi? – sóhajtottam megkönnyebbülten. – Szia – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolyodott el ő is, majd beterelt az ajtón.
- Ne haragudj, hogy késtem – kértem elnézést.
- Semmi gond – zárta rövidre a témát, miközben elindultunk felfele a lifttel. – Megvártalak volna, nem kellett volna futnod – utalt szapora légzésemre.
- De – bólintottam határozottan.
- Makacs vagy, mint a párod – nevetett.
- Lehet… - húztam mosolyra ajkaimat.
- Már nagyon vár – suttogta halkan, mintha egy kulisszatitkot árulna el.
- Én is vártam, hogy ideérjek – szívem továbbra is hevesen dobogott, de már nem a futástól, hanem az azt felváltó izgatottságtól. Egy apró mosollyal válaszolt, majd megszólalt a lift, ismerős csengése és kinyílt az ajtó. Egy hatalmas folyosóra érkeztünk, ami tele volt ajtókkal.
- A 107-es – mutatott az egyik ajtóra. Megvárta, míg közelebb lépek és kopogok, majd hátrálni kezdett és megállt a szemben lévő szoba ajtajában.
Seb szinte feltépte az ajtót, amire egy boldog mosollyal válaszoltam. Közelebb hajolt, de én kicsit beljebb toltam. Sose tudhatjuk, ki fog éppen elmenni mögöttünk a folyosón.
- Köszönjük – néztem hátra edzőjére.
- Igen – bólintott Seb is, miközben kezeit derekam köré fonta. – Köszönjük – mosolyodott el.
- Szívesen – kacsintott Tommi, majd bement a szobájába. Szerelmem berúgta lábával az ajtót, majd önelégültem vigyorgott.
- Mire vársz még? – kérdeztem kuncogva. Amint megértette mire célzok közelebb hajolt és megcsókolt. Hosszan, lágyan csókolóztunk, közben kezét a derekamon pihentette, míg én mellkasát simogattam.
- Hiányoztál – nyalta meg száját, miután elszakadtunk.
- Te is nekem – bújtam hozzá. Lehetőségem nyílt szétnézni a szobájában. Mit ne mondjak, hatalmas volt és egy gyönyörű ágy volt benne. Megfogtam a kezét és az ágy irányába húztam. Leült, majd engem is az ölébe húzott. – Van egy kis baj – jutott eszembe, ami nemrég Annával történt.
- Mi történt? – kérdezte aggódva.
- Anna meghallotta, mikor telefonáltunk. Nem tudta ki az, csak, hogy indulok és azonnal elkezdett faggatózni, hogy ki az… - kezdtem. Kicsit idegesen nézett rám. – Nem mondtam el – nyugtattam meg egy mosollyal. – Viszont azt hiszi, hogy most egy Jürgen nevű sráccal randizom… - motyogtam, mire felnevetett.
- Végül is – nevetett tovább.
- És ki kell találnom honnan ismerem és, hogy kerül ide – meséltem.
- Hmm – simogatta állát gondolkodás közben. – Valamit kitalálunk – jelent meg huncut mosoly arcán. – És ez nem is olyan rossz ötlet – vigyorgott.
- Hogy érted? – kérdeztem. Nem tudtam követni gondolatmenetét.
- Titkoljuk Sebastian Vettel és Flóra Farkas kapcsolatát, nem de? – bólintottam. – De ettől még Flóra Farkas és Jürgen kapcsolatát nem kell – kacsintott.
- Ravasz vagy – mosolyogtam, majd egy újabb csókkal jutalmaztam.
- Ezért szeretsz? – kinyújtotta nyelve hegyét, majd finoman ráharapott, ezzel pimasz képet vágva.
- Is – simítottam kezem a tarkójára, majd egészen beletúrtam hajába is. Határozottan tetszett neki, mert szembe fordított magával és szenvedélyesebbre váltotta csókjaink ritmusát.
