Még volt
pár interjúnk, mielőtt véget érne a mai munkaidőnk.
- Húh – sóhajtott megkönnyebbülten Anna az
étterembe, ahol leültünk vacsorázni.
- Csak nem elfáradtál? – mosolyogtam rá.
- Ami azt illeti, de – sóhajtott.
- Pedig még csak szerda van – mosolygott Kai.
- A vasárnap a kedvencem – ragyogott fel a
szemem. Vasárnap délután már kész tényekről beszélhetünk a pilótákkal, nem
pedig csak sejtelmekről.
- Te tényleg munkamániás vagy – forgatta szemeit
Anna.
- Azért csinálom ezt, mert szeretem – feleltem
határozottan. – Te nem szereted?
- De, azt hiszem – turkált villájával a
vacsorájában. Mit ne mondjak, ez nem volt túl meggyőző. De, ha nem szereti,
miért csinálja?
Egy ismerős szőke hajzuhatag suhant el mellettünk. Nico volt az, vagy, ahogy a
többiek becézik, Britney.
- Sziasztok – intett oda unokatestvérének, aki
egy apró mosollyal válaszolt.
- Szia – köszöntöttük Kaival. Egy pillanatra
elgondolkodtam, vajon leül-e mellénk, de nem tette. Tovább sétált a pilótáknak
fenntartott VIP részleg felé. Furcsa volt így látni őket, hiszen rokonok, de
végül rájöttem, én és Sebastian is ezt csináljuk. Úgy teszünk, mintha csak
látásból ismernénk egymást, miközben epedezve várom, hogy megölelhessem. Ekkor
eszméltem fel. Hiszen már csak pár óra és újra vele lehetek.
Akár egy kisgyerek, úgy éreztem, ha gyorsabban intézem a dolgaimat, az idő is
gyorsabban fog telni. Ez segített ahhoz, hogy pillanatok alatt megegyem
vacsorám hátralévő részét.
- Te aztán éhes voltál – Kainak még a szemei is
kikerekedtek.
- Igen – vallottam be. – És most, ha nem haragszotok, inkább felmegy a szobámba. Még beszélnem kell
a családommal…
- Rendben – bólintott riportertársam.
- Én is megyek – hagyta félbe Anna vacsoráját és
inkább velem tartott.
- Reggel találkozunk! – emlékeztetett Kai. Nem
hiába, egy riporternek mindig készen kell állni az új információk
megszerzésére.
A szobánkba érve Anna lefeküdt az ágyra pihenni és gondolkodni. Nem tudom, mi
baja lehet, de valami nincs rendben vele, ez biztos.
- Letusolok – közöltem vele, majd a bőröndömből
előhalásztam egy szürke, testhez simuló nadrágot és egy színes pólót. Gyorsan
letusoltam, felöltöztem, felkentem egy apró sminket és ismét kifésültem a
hajamat. Mikor visszaértem a szobába, még mindig volt fél órám a találkozóig.
Elővettem a magas sarkú cipőmet, a bőrdzsekimet és a napszemüvegemet. Nem lenne
jó, ha bárki is felismerne, így próbáltam álcázni magam, még a tűréshatáron
belül.
- Hova készülsz? – kérdezte Anna meglepetten.
- Csak sétálok egy kicsit… - motyogtam. – Tetszik ez a város és szeretném kicsit jobban megismerni –
magyaráztam, az előre kitalált szövegemet.
- Mehetek én is? – kérdezte.
- Öhm… izé… - na, erre nem számítottam, pedig
kellett volna. – Nagy baj lenne, ha most egyedül
mennék? Szeretnék kicsit átgondolni pár dolgot – motyogtam.
- Nem, dehogy – rázta a fejét. Szemében láttam
megcsillanni a csalódottságot. – De ugye nincs baj?
- Nincs – leültem az ágya szélére. – És veled minden rendben?
- Nem tudom – sóhajtott.
- Mi történt? – egyre kíváncsibb voltam, mi
nyomhatja így a lelkét.
- Én csak… - kezdte, mire megcsörrent a
telefonom.
- Ne haragudj! – szakítottam félbe. A kijelzőn
szerelmem neve villogott. – Ezt fel kell vennem.
- Szia – hallottam egy csilingelő hangot.
- Szia – mosolyogtam a készülékbe.
- Kitaláltam! Gyere a hotel hátsó bejáratához, pontban
tíz perc múlva. Tommi fog beengedni – tájékoztatott a tervről.
- Oké, de… - pillantottam Annara. Nem lehetek
ilyen önző.
- De? – kérdezte Seb, kissé elszomorodva. Őt sem
bánthatom meg. Istenem, miért kell mindennek így összejönnie?
- Semmi – sóhajtottam. – Indulok – motyogtam. Életemben először, azt hiszem, a saját
érdekeim mellett döntök. Egyszerűen hiányzik Sebastian és már nehezen bírom
nélküle.
Bontottam a vonalat, majd Anna felé fordultam. Ott állt közvetlen mögöttem.
- Kivel találkozol? – fonta karba kezeit.
- Én csak… - hebegtem.
- Te? – kérdezte.
- Én… az egyik srác… izé… - nyögtem, majd
megadóan az ágyra rogytam.
- Srác? Milyen srác? Randid lesz? – lepődött meg,
majd teljesen izgatottá vált. – És nekem nem is
mondtad? Hogy hívják? Honnan ismered? És, hogy kerül ide?
- Ööö izé… a neve öö… Se…. Jürgen! – imádom Sebet,
ezért a hülyeségéért.
- Jürgen? Szegény srác – kuncogott, mire
szúrósan néztem rá. – Bocs – kért elnézést. – De el kell ismerned, hogy hülye neve van…
- Nekem tetszik – vontam vállat.
- És honnan ismered? Hogy kerül ide? – bombázott
újra kérdéseivel.
- Nézd, Anna, el fogok késni és nem szeretnék rossz
benyomást kelteni nála… - vallottam be.
- Rendben, de holnap el kell mesélned! –
mutatott rám viccesen fenyegetőzve.
- Csak, ha te is mesélsz – kacsintottam rá. Az
ajtóhoz sétáltam.
- Áll az alku – bólintott, majd egy sokat
sejtető kacsintással engedett utamra.
Fejemet vesztve kezdtem rohanni, hogy időben odaérjek. Még a liftet se vártam
meg, inkább lerohantam a lépcsőn. A pilóták szállodája nem volt messze, mégis
teljes erőmből rohantam, ahogy csak a magas sarkúm engedte. Féltem ugyan, hogy
pár ember megbámul és figyelni kezdi merre tartok, de végül nem így történt.
Amint megkerültem a szállodát jobbra-balra tekintgettem. Sehol egy árva lélek.
Előhalásztam a mobilomat és a kijelzőre pillantottam. Három percet késtem!
- Remek – morgolódtam magamba. Seb direkt megkért, hogy legyek pontos. Az
ajtóhoz rohantam és lenyomtam a kilincset. Zárva. Csalódottan dőltem a falnak.
Éppen azon gondolkodtam, felhívom szerelmemet és megpróbálom kibékíteni, mire
kinyílt az ajtó.
- Flóra? – kérdezte egy ismerős hang.
- Tommi? – sóhajtottam megkönnyebbülten. – Szia – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolyodott el ő is, majd beterelt
az ajtón.
- Ne haragudj, hogy késtem – kértem elnézést.
- Semmi gond – zárta rövidre a témát,
miközben elindultunk felfele a lifttel. – Megvártalak
volna, nem kellett volna futnod – utalt szapora légzésemre.
- De – bólintottam határozottan.
- Makacs vagy, mint a párod – nevetett.
- Lehet… - húztam mosolyra ajkaimat.
- Már nagyon vár – suttogta halkan, mintha
egy kulisszatitkot árulna el.
- Én is vártam, hogy ideérjek – szívem továbbra
is hevesen dobogott, de már nem a futástól, hanem az azt felváltó
izgatottságtól. Egy apró mosollyal válaszolt, majd megszólalt a lift, ismerős
csengése és kinyílt az ajtó. Egy hatalmas folyosóra érkeztünk, ami tele volt
ajtókkal.
- A 107-es – mutatott az egyik ajtóra.
Megvárta, míg közelebb lépek és kopogok, majd hátrálni kezdett és megállt a
szemben lévő szoba ajtajában.
Seb szinte feltépte az ajtót, amire egy boldog mosollyal válaszoltam. Közelebb
hajolt, de én kicsit beljebb toltam. Sose tudhatjuk, ki fog éppen elmenni
mögöttünk a folyosón.
- Köszönjük – néztem hátra edzőjére.
- Igen – bólintott Seb is, miközben kezeit
derekam köré fonta. – Köszönjük –
mosolyodott el.
- Szívesen – kacsintott Tommi, majd bement a
szobájába. Szerelmem berúgta lábával az ajtót, majd önelégültem vigyorgott.
- Mire vársz még? – kérdeztem kuncogva. Amint
megértette mire célzok közelebb hajolt és megcsókolt. Hosszan, lágyan
csókolóztunk, közben kezét a derekamon pihentette, míg én mellkasát simogattam.
- Hiányoztál – nyalta meg száját, miután
elszakadtunk.
- Te is nekem – bújtam hozzá. Lehetőségem nyílt
szétnézni a szobájában. Mit ne mondjak, hatalmas volt és egy gyönyörű ágy volt
benne. Megfogtam a kezét és az ágy irányába húztam. Leült, majd engem is az
ölébe húzott. – Van egy kis baj – jutott eszembe,
ami nemrég Annával történt.
- Mi történt? – kérdezte aggódva.
- Anna meghallotta, mikor telefonáltunk. Nem tudta ki
az, csak, hogy indulok és azonnal elkezdett faggatózni, hogy ki az… - kezdtem.
Kicsit idegesen nézett rám. – Nem mondtam el –
nyugtattam meg egy mosollyal. – Viszont azt hiszi, hogy
most egy Jürgen nevű sráccal randizom… - motyogtam, mire felnevetett.
- Végül is – nevetett tovább.
- És ki kell találnom honnan ismerem és, hogy kerül ide
– meséltem.
- Hmm – simogatta állát gondolkodás közben. – Valamit kitalálunk – jelent meg huncut mosoly arcán. –
És ez nem is olyan rossz ötlet – vigyorgott.
- Hogy érted? – kérdeztem. Nem tudtam követni
gondolatmenetét.
- Titkoljuk Sebastian Vettel és Flóra Farkas
kapcsolatát, nem de? – bólintottam. – De ettől
még Flóra Farkas és Jürgen kapcsolatát nem kell – kacsintott.
- Ravasz vagy – mosolyogtam, majd egy újabb
csókkal jutalmaztam.
- Ezért szeretsz? – kinyújtotta nyelve hegyét,
majd finoman ráharapott, ezzel pimasz képet vágva.
- Is – simítottam kezem a tarkójára, majd
egészen beletúrtam hajába is. Határozottan tetszett neki, mert szembe fordított
magával és szenvedélyesebbre váltotta csókjaink ritmusát.
Szia!
VálaszTörlésHűűű, hát először is egy hatalmas nagy bocsánatkérés, amiért csak most érek ide, de időm az utóbbi egy hónapban szinte nulla volt, de most már lesz bőven.
Másodszor pedig, nagyon tetszett a rész.<3
Anna nagyon fura nekem, valami nem stimmel a csajjal, de remélem, hamar ki fog derülni, hogy mi nyomja a szívét. Rájött a drágám, hogy mi folyik itt, de arra még nem, hogy Jürgen nem Jürgen, ami persze nem baj, de kíváncsi lettem volna, mit szól hozzá.
Aztán Seb. Kis aranyos, még most azt mondom, hogy az életét odaadná Flóráért, amit persze meg is értek. Kíváncsi vagyok, mit talált ki.
Nagyon tetszett a rész, és várom a folytatást!
Puxxx: szittyke
Szia!
VálaszTörlésmost találtam erre a csodára *.*
nagyon jó a történet,szereplők!!!egyszerűen imádom !!!
remélem hamarosan lesz folytatása :))