7.rész: Tommi Pärmäkoski

- Elnézést! –magyaráztam a férfinek. Szőke haja, edzett teste és ismerős arca volt.
- Semmi baj – legyintett. – Csak nem a városban gyönyörködtél? – mosolyogva fürkészte a tájat.
- De, tudja, most vagyok először Amerikában – mosoly kúszott az arcomra.
- Akkor ajánlom, élvezd ki minden percét! – ő is mosolygott. Feltűnt mögötte egy másik férfi, kezében két vizes flakonnal kocogott felénk.
- Szia – egy pillanatra ledermedt barátja mellett, majd elmosolyodott. Az én arcomon is szélesebb lett a vigyor, amint felismertem.
- Szia – intettem egy aprót a kezemmel.
- Csak nem nehéz az átállás? – kuncogott.
- De, eléggé – nevettem fel én is.
- Ismeritek egymást? – Sebastian barátja értetlenül állt mellettünk.
- Mondhatjuk így is! – a német arcán megjelent egy huncut kis mosoly, kirázott a hideg. Ezt vajon minden nőnél beveti?
- Bocsánat – nyújtottam a kezem az eddig ismeretlen szőke hajú srácnak. – Flóra Farkas! A magyar RTL KLUB riportere vagyok.
- Tommi Pärmäkoski – rázott kezet velem.
- Tommi a személyedzőm – magyarázta Sebastian.
- Óhh, értem – mosolyogtam. – Akkor gondolom, nem kíméled – pillantottam Tommira.
- Nem ám! – nevetett fel.
- Annyira nem vészes – csatlakozott Sebastian is.
- Végtére is nem kínozni akarom – vigyorgott az edző.
- Hát igen.. – mosolyogtam. A telefon vadul rezegni kezdett a zsebemben, előkaptam és a kijelzőre pillantottam. – Bocsássatok, meg egy percre –hátráltam pár lépést, kihúztam a headsetet és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia – szóltam bele.
- Szia – hallottam meg Laci hangját a vonal túloldaláról. – Merre vagy?
- Csak korán felébredtem és eljöttem kicsit kocogni. Itt vagyok nem messze a szállodától –magyaráztam.
- Ja, okés. Bocsi, csak aggódtam – motyogta.
- Semmi baj, nemsoká’ ott leszek – kuncogtam.
- Rendben, jó futást!
- Köszi –kinyomtam a telefont és visszaléptem a srácokhoz.
- Csak nem hiányolnak? –nevetett Seb.
- Inkább csak megijedtek, hogy merre járhatok – mosolyogtam rá.
- Értem – ismét feltűnt az arcán az a jellegzetes mosoly. A térdkalácsomig beleborzongtam..
- Öhm.. lassan mennünk kéne – pillantott Tommi az órájára.
- Rendben –feleltük egyszerre Sebastiannal.
- Akkor majd… az első edzés után gondolom, találkozunk.. – motyogtam.
- Remélem – biccentett. Tommi is hasonlóan tett, visszatették a fülükbe a füleseket, ahogy én is, majd elindultunk két különböző irányba.
Visszakocogtam a szállásra, a srácok már mind fent voltak, gyorsan lezuhanyoztam, majd együtt lesétáltunk a szálloda éttermébe. Svéd asztalos reggeli volt, imádom az ilyet, minden van, ami csak szem-szájnak ingere. Miután mind teleettük magunkat, visszatértünk a szobába. Pihengettünk egy kicsit, majd lassan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk a Circuit Gilles-Villeneuve Forma 1-es pályához.   
kicsit sokat utaztunk, de megérte. A pálya festői környezetben, a Notre-Dame szigeten található. Rendes közútként is használják, csakúgy, mint Monacóban. Az egész pálya egy régi versenyzőről kapta a nevét.
Sok egyenes rész határolja, a kanyarok sem épp a legjobbak, ráadásul ott van a pálya egyik leghíresebb része, a bajnokok fala is.
Mire mi odaértünk már javában nyüzsögtek az emberek, hogy láthassák a szabadedzéseket. A paddockban sétálgattunk, próbáltunk helyet keresni magunknak, de a legtöbbet már elfoglalták.
- Flore! – hallottam meg egy ismerős hangot. Kai, a német tudósító integetett az egyik asztaltól. Bár a nevemet nem jól ejtette, egyértelműnek tűnt, hogy rám céloz. Az asztalhoz siettem, nyomomban a fiúkkal.
- Sziasztok – mosolyogtam.
- Sziasztok – ők is mosollyal fogadtak. Leültem Kai mellé és beszélgetni kezdtünk. Elmeséltem a Monacói riportjaink fogadtatását is. Nagyon örült és azzal nyugtatott, hogy ő végig tudta, hogy így lesz. Jól esett, de ettől még tisztában voltam a tudásommal.
A képernyőn megjelent néhány versenyző, még öltöztek vagy éppen a kocsiban foglalták el helyüket. Pillanatokkal később megjelent a képernyő tetején az óra és kezdetét vette az első szabadedzés. Csendben, teljes figyelemmel kísértük végig és megérte. Az első szabadedzés nem várt végeredménnyel zárult. Nico Rosberg nagyon kitartóan körözött, a második legtöbb kört ment a pályán. Fél másodpercet vert Alonsora és majdnem egy egészet csapattársára, Michael Schumacherre. Így ő szerezte meg a délelőtti edzés első helyét. Utánuk Felipe Massa, majd a két McLarenes, Jenson Button és Lewis Hamilton állt. Jenson az utolsó pillanatokban előzte meg csapattársát, aki kormányproblémák miatt kényszerült sokáig a boxban vesztegelni. Mögöttük Rubens Barrichello, Paul di Resta, Nick Heidfeld és Nico Hülkenberg fért be az első tízbe.
A Red Bullosok nem nyitottak túl jól. Mark Webbernek csak a tizenkettedik legjobb időt sikerült megfutnia, míg Sebastian az edzés kétharmadánál elrontotta a féktávot, így a rázókő megdobta a kocsit, ami neki csapódott a bajnokok falának. Szerencsére semmi baja nem lett, de a kocsi csúnyán összetört. Csak reménykedhetünk abban, hogy sikerül helyrehozniuk a két edzés között.
A paddockban még az edzés után is nevettek páran, szerintük nem véletlenül Vettel csapódott a híres falnak, hiszen ő volt a tavalyi bajnok és jelenleg is fölényesen vezet a bajnoki pontállásban.

Tommi & Sebastian: