29. rész: Hajókázás

Úgy gondolom néhányan félreértettetek a múltkor. Mikor a nyolc személyes kommenthatárt szabtam, nem úgy gondoltam, hogy néhány ember ötször ír, hogy meglegyenek a kommentek. Nektek tényleg fogalmatok sincs, ez milyen érzés lehet? Mikor azt hiszed igen, tényleg írtak annyian, és érdekli őket, és aztán kiderül, hogy mégsem... Mindegy, ettől függetlenül, most hoztam nektek még egy részt. Jó olvasást!

- Ezt te sem gondoltad komolyan – ráztam a fejem hitetlenül. – Ez… ez egy…
- Hajó – nevetett. – Nem tetszik? – szomorodott el, mikor még mindig ledöbbenve álltam.
- Viccelsz? – fordultam felé. – Ez gyönyörű! – ámuldoztam. Még csak egyszer hajóztam életem során, a Dunán egy sétahajóval. Ahhoz képest ez, valami egészen más volt.
- Tényleg tetszik? – mosolygott.
- Igen – bújtam hozzá.
- Akkor szálljunk fel! – megfogta a kezem és a hajó felé kezdett szaladni, én pedig utána. Pár férfi várt minket, akik a hajóért feleltek. Felsegítettek minket, majd ismertettek pár fontosabb szabályt, végül megkértek, hogy helyezzük magunkat kényelembe. 
A hajó elindult, mi pedig leültünk a legfelső szinten és a tájat kezdtük fürkészni.
- Gyönyörű – néztem Sebastianra. Minden annyira csodálatos volt. A környék, a tudat, hogy egy hajón ülünk, csak mi ketten, és az érzés.
- Igen – nézett a szemembe. – De te még gyönyörűbb – elmosolyodott, majd közelebb hajolt ajkaimhoz. Percekig, vagy talán órákig élveztük egymás nyelvének játékát. Olyan lágyan csókolt, mégis olyan édes… Azt kívántam bár sose kellene abba hagynunk, ám az idő során a szánk elkezdett zsibbadni, és a hűvösség is előtört az éjszakával. Fázni kezdtem.
- Várj! – suttogta. Az ölébe húzott, majd magunkra terített egy pokrócot.
- Ezt meg honnan szerezted? – nevettem.
- Felkészültem – vigyorgott, mire közelebb hajoltam, és egy puszit nyomtam ajkaira. Magához ölelt, fejemet a vállán pihentettem, így gyönyörködtünk a tájban. - Mik a terveid? – jutott eszébe a kérdés. – Úgy értem, a következő tíz évre mondjuk.. – simogatta karomat.
- Nincs olyan sok minden… - vontam vállat. – Csak azt szeretném, hogy apu meggyógyuljon és… és, hogy megajándékozhassam egy kis unokával – suttogtam. Hát, sose beszélgettem még két nap után valakivel a gyerekvállalásról.
- Gyereket? – mosolygott.
- Igen, de majd csak pár év múlva – bólogattam. – Ha már lesz saját lakásom, tartalékom, és eltöltöttem pár évet a mostani állásomban -.
- Nekem is hasonló terveim vannak – mosolygott.
- És még pár világbajnoki cím… - kuncogtam.
- Nem lenne rossz – kacsintott.
- Nekem se, tudósítani róla – mosolygott.
- És tegnap a szerelmem megnyerte a világbajnoki címet… - mondta vékony, női hangon. – Nem mellesleg még az ágyban is jó… - mindketten felnevettünk.
- Bolond – csaptam vállon. – Szóval szerinted ilyen vagyok? – vágtam be a durcát. – Egyébként is… honnan tudod, hogy jó vagy az ágyban? Azt csak a partnered tudhatja…
- Csak vicceltem – mosolygott, miközben megsimogatta az arcom.
- Szóval nem vagy jó, értem – nevettem fel.
- Ne pimaszkodj! – kisimította kezét a hasamra, majd csiklandozni kezdett.
- Be fogok pisilni – kacagtam az ölében.
- Az szép lesz – nevetett.
- Nem lesz az, ha az öledbe megy – nevettem vele.
- Igaz – eresztett el, majd rám mosolygott. Viccesen kiöltöttem rá a nyelvem, mire finoman utána kapott és megharapta.
– Hé! – szakadtam el tőle nevetve.
- Így jár, aki velem kezd… - ejtett meg egy ördögi vigyort.
- Azt mondod? – mosolyogtam. Lelöktem magunkról a takarót és felálltam, őt is magammal húzva. – Szóval, ha Tommi mond valamit, ami neked nem tetszik, őt is megcsókolod? – kuncogtam.
- Nem, őt nem – mosolygott. – Ez a kiváltság, csak téged érint – nyomott egy puszit nyakhajlatomba.
- De jó nekem – sóhajtottam elégedetten.
- Nekem is – simított ki egy tincset az arcomból, majd ismét megcsókolt. Váltottunk pár lágy csókot még a fedélzeten, majd jobbnak láttuk elfoglalni a kabint, amit Seb külön kért a részünkre.
- Remélem, tudod, hogy ennek az estének a költségvetéséért még számolunk – jegyeztem meg viccelődve.
- Mindig a pénz! Flóra, nem a pénzem szórom. Egyszerűen csak szeretlek, és úgy érzem, ennyi jár nekünk! – magyarázta.
- De Seb, én ezt soha az életbe nem tudom viszonozni… - suttogtam.
- Már azzal viszonoztad, hogy itt vagy velem – nézett a szemembe. Ismét elbűvölt az a gyönyörű, ragyogó, kék szempár.
- Szeretlek – simítottam meg kis borostáját.
- Én is téged – mosolyodott el, majd lágyan az ajkaimra tapadt. Hanyatt döntött az ágyon, nyaka köré fontam karjaimat és így élveztük tovább egymás játékát. Nem mentünk tovább. Mindkettőnk keze elindult felfedezni a másik testét, apró simogatásokkal, de jobbnak láttuk, ha még magunkon hagyjuk a ruhákat. Végtére is elég korai lenne…

Reggel ölelő karok védelmében ébredtem. Sebastian még szuszogott. Hajtincsei össze-vissza meredeztek, szája pedig még most is apró mosolyt tükrözött. Életem legszebb látványai közé sorolhatnám azt a pillanatot. Hosszú percekig néztem, míg végül megrebegtette szemhéját, és kinyitotta szemét.
- Jó reggelt! – mosolygott.
- Neked is – pusziltam meg.
- Hogy telt az első éjszakád egy hajón? – kuncogott.
- Nagyon jól – bújtam hozzá. – Remélem, lesz máskor is – kuncogtam.
- Lehet szó róla – csókolt meg lágyan. – Mennyi az idő? – kérdezte, amint elszakadtunk. A telefonomért nyúltam és megnéztem a kijelzőjét.
- Mindjárt kilenc – mutattam neki is.
- A francba! – rántotta le rólunk a takarót. - Féltizenegykor megy a gépem – közölte.
- Honnan indul? – ültem fel én is.
- Kölnbe foglaltattam a jegyet, hogy ne kelljen messzire mennem – magyarázta.
- Akkor még van egy kis időnk? – kérdeztem.
- Persze – csókolt meg. - Menjünk reggelizni – biccentett.
- Reggeli? – néztem rá meglepetten. – Úgy érted itt a hajón?
- Bizony – bólogatott.
- Azonnal, csak rendbe szedem magam – mosolyogtam, majd megkerestem az illemhelységet, ahol volt egy tükör is. Úgy ahogy rendbe szedtem magam, majd kisétáltam a fedélzetre, ahol már párom várt, egy asztalnál. Gyönyörűen meg volt terítve, a hajó pedig újra a Bonni part felé tartott. A nap is ragyogott. Egyszóval, minden tökéletes volt.
Mindketten készítettünk magunknak szendvicset, majd falatozni kezdtünk. Ilyen jó hangulatú reggelin se vettem részt mostanság. Persze Laurával és Dáviddal sokat nevetünk reggelente, de az nem fogható ahhoz, mikor a szerelmeddel, gyönyörű környezetben fogyasztod a reggelit.