20. rész: 2011. Magyar Nagydíj

Pár perc múlva Kaiék is megérkeztek, együtt léptem be velük a bejáraton, míg a lányok külön. Most nem volt sem időm, sem lehetőségem a lányokkal lenni.
Fél órával a futam előtt, mindenhol egykori kollégáim rohangáltak. Helyből közvetítették a felvezető műsort, amelyben esélyeket latolgattak, meséltek a pályáról, a tavalyi futamról, és egy jótékonysági licitálásról. Sebastian aláírt egy Pirelli gumit, amelyet a legtöbb pénzt felajánló személy kap meg ajándékba.
Belegondoltam vajon hány tini lány kaphat otthon a telefonhoz, hogy pénzt ajánljon fel, a kerékért. Persze itt nem olyan összegekről beszélnek, mint amennyibe egy sms kerül, hanem jóval többszöröséről.

Az idő borzalmas volt, fújt a szél és a pálya még nedves volt, amikor elindultak a felvezető körre. A szendvicsemet próbáltam majszolgatni, amikor az idegességem tiltakozásba kezdett egy kiadós hányingerrel. Az autók szépen lassan, mind visszaálltak a rajtrácsaikra. Amint az utolsó, Jérôme d'Ambrosio is elfoglalta helyét, kigyúltak a piros lámpák. Magamban visszafelé kezdtem számolni.
3-2-1 Kezdetét vette a 2011-es Magyar Nagydíj. Sebastian jól elkapta a rajtot, azonban Lewis Hamilton és Jenson Button is. 5 körön keresztül vezetett, Lewissal a nyomában, mikor megcsúszott a pálya még nedves ívén, így Lewis könnyedén megelőzhette. Persze nem lettem tőle túl boldog, de a lényeg, hogy nem esett semmi baja. Ezúttal Jenson került a nyomába, és hamarosan ő is megelőzte a németet. Kezdetét vette a McLarenek közötti harc az első helyért. A helyezések szinte pillanatok alatt változtak, még az első helyen is. Lewis és Jenson pillanatonként előzték meg egymást, míg nem Lewis maradt elől. Sebastian harmadik helye egyre biztosabbá kezdett válni, míg nem Lewis hibázott, és elveszítette pole pozícióját. Jenson és Sebastian is megelőzte.
Természetesen hatalmas technikai harc folyt. A gumi cserék következtében egy körön keresztül még Michael Schumacher is vezette a futamot! Végül Lewis rossz taktikán volt, amely csak a negyedik helyhez volt elég. Fernando Alonso lett a harmadik, Sebastian Vettel a második, és Jenson Button, aki ezen a hétvégén ünnepelte kétszázadik futamát, megnyerte a Magyar Nagydíjat.
Semmi kétség, hogy Jens a Hungaroring királya. Itt nyerte élete első futamát is, ami egy elég kaotikus futam volt, még évekkel ezelőtt…

Örültem, hogy Sebastian arcán mosolyt láttam, miután levette a sisakot. Bár nem ő nyert, az a második hely is nagyon szép. Ráadásul a vb pontversenyében így is sikerült tovább növelnie előnyét!
Bár a díjátadó teljesen átlagosan zajlott, mégis megkönnyeztem. Semmi kétség, akármilyen messzire elmehetek, mindig ez az ország lesz az otthonom.
Az interjúszobában roppant jókedvűek voltak a fiúk. Úgy tudom, Sebastian és Jenson jó barátok, ami most is megmutatkozott. Sebastian panaszkodott, hogy Jenson tegnap le akarta harapni az ujját ( a híres Vettel mozdulat miatt), Jenson pedig eldicsekedett az új, remélhetőleg majd ugyanolyan híressé váló mozdulatával, amely nem más, mint egy W. A díjátadás közben mutogatta, de mindenki értetlenül állt előtte, így elárulta, a barátnőjével, Jessicával találták ki és azt jelenti ’winner’, tehát győztes. Jót mosolyogtam a dolgon, majd elindultunk, hogy riportot készítsünk a pilótákkal.   

Elöntött a szükség érzete. Mindennél fontosabbnak éreztem, hogy még egy utolsó pillantást vethessek Sebastianra, mielőtt hivatalosan is megkezdődik a nyári szünet.
Kai próbált ellenkezni, de Anna a pártomra állt, így két nővel szemben teljesen esélytelenné vált. Beadta a derekát, mi pedig megkerestük a szőkeséget.
Sokan álltak körülötte, így éppen elég időm volt ahhoz, hogy végigmérjem. Elképesztő, hogy mennyire aranyos, függetlenül attól, mit visel. Az arcán bujkáló mosoly pedig arra készteti az összes lányt, hogy a térdkalácsuk felmondja a szolgálatot.
Teljesen kész voltam mire mi következtünk, az arcomon önkéntelenül ott volt az a mosoly, amit a jelenléte váltott ki belőlem, arcom kipirult és mikor meg akartam szólalni csak makogásra futotta.
- Minden rendben? – aggódva mért végig, majd szigorú pillantást vetett a mögöttünk morgolódó újságírókra.
- Ühhüm – bólintottam. Vettem egy mély levegőt, gyorsan összeszedtem a gondolataimat és nekiláttam az interjúnak.
Hamar túlestem a dolgon, mert mögöttem már nagyon türelmetlenkedtek. Feltettem a legfontosabb kérdéseket, majd megköszöntem az interjút és elindultam Jenson Button felé, hiszen Kai valószínűleg ott van. Ahogy elhaladtam a soron következő riporterek és fotósok mellett, meghallottam, amint egyikük azt mondja: ’’Hogy egyesek mit össze tudnak szerencsétlenkedni… komolyan mondom, sajnálom szegény pilótákat ilyenkor”
Anna szerencsére nem hallotta, de engem mindenesetre szíven ütött. Hogy lehet valaki ennyire ellenszenves? Nem tud rólam semmit, nem tudja, hogyan dolgozom és azt sem, hogy mennyit küzdöttem azért, hogy most itt legyek. Fogalma sincs az életemről! Az méreg kezdett szétáradni a testemben, majdhogynem remegtem. Valahogy ki kell adnom magamból a felgyülemlett feszültséget, és erre csak egy módszerem van. Egy tökéletes csajos nap, holnap, a legjobb barátnőmmel.

Launak este meséltem el mitől is vagyok ideges. Mondanom sem kell, ő is kiakadt, talán még jobban, mint én. Persze azonnal beleegyezett a másnapra szánt terveimbe, így a hétfő reggelt egy közös futással indítottuk, majd egy gyors reggeli után elmentünk kozmetikushoz, vásárolni és este egy közös házimozizással zártuk le a napot.
Sosem voltam az a tipikus plázacsaj, de szerettem adni magamra, és néha jól esett egy kis lazítás.
Főleg az elkövetkezendő két nap előtt…
Kedden meglátogattam a szüleimet, már nagyon hiányoztak, és ahogy elnéztem én is nekik. Velük töltöttem az egész napot. Nagyon jól éreztem magam, bár apa állapota nem javult, de még mindig stagnál, ami jó jel.
Egész nap Németországról kellett mesélnem, legfőképpen anya miatt. Minden apró részletet tudni akart, éppen csak az ágyam huzatának színét nem. Nekem persze alig volt lehetőségem kérdezni. Mire mindenről kifaggattak indulnom kellett vissza Pestre, hiszen szerda reggel indulunk Lauval Bonnba.
Persze a könnyhullajtásról anya gondoskodott a búcsúzkodásnál, amivel az én szemembe is könnyeket csalt. Apa csak adott egy puszit, megkért, hogy vigyázzak magamra és már utamra is engedett, de anyával legalább tíz percig hadakoztam, mire kijutottam az ajtón. Hihetetlen egy nőszemély! Mindig képes megnehezíteni az amúgy sem könnyű dolgomat. Ettől függetlenül persze nagyon szeretem, de ezt a tulajdonságát nem örököltem, ami nem feltétlenül baj.