19. rész: Érzelmek

Sziasztok! Ne haragudjatok, de tényleg borzalmas hetem volt! Egyszerűen, azt se tudom, hol áll a fejem! Borzasztó ez az egész... :S Na mindegy, nem azért jöttem, hogy panaszkodjak! Itt az új rész! Tényleg ne haragudjatok, hogy ez csak most érkezett, de egyszerre 5 történetet írok, van két befejezetlen novellám, iskolába járok, videókat szerkesztek, családommal és barátaimmal vagyok, és még pihennem is kell valamikor...
Lényeg, a lényeg... Nem tudom, mikor jövök legközelebb, de nagyon sietek! Jó olvasást! :)

Az időmérő előtti kis időmet Lauráékkal töltöttem, ők is kiszúrták az ajándékot a kezemben, de azt mondtam Annaéktól kaptam. Tudtam, hogy Lau levágja majd, hogy füllentek, ő megérti a pillantásaimat, viszont Zsófi ennyire még nem ismer, amit most szívesen kihasználtam.
Háromnegyed kettőkor loholtam a paddock felé, elbeszélgettem az időt barátnőimmel. A Red Bull home-ja előtt kiszúrtam Garethet, körbenéztem, senki nem figyelt így gyorsan odaszaladtam hozzá.
- Szia – lihegtem.
- Szia – mosolygott. – Látom megkaptad!
- Igen, csak meg akartam köszönni – bólintottam.
- Ne nekem köszönd! – mosolygott.
- Tudom, Sebastiannak – mosolyogtam.
- Igen – vigyorgott büszkén, majd a kivetítőre pillantott. – Bocs, de most sietnem kell – motyogta.
- Semmi gond, nekem is – bólintottunk mindketten, majd elsiettünk két különböző irányba. Hiába tettem meg az utolsó métereket futva, a Q3-at pont akkor indították el, mikor lehuppantam kollégáim mellé.
- Sajnálom.. – fordultam Kai felé, de ő csak leintett egy amolyan ’semmi baj’ mozdulattal.
- Évente csak egyszer vagyunk Magyarországon – mosolygott.

Az időmérőt Sebastian nyerte, mellőle rajtolhat majd Lewis Hamilton, a második sorból pedig Jenson Button és Felipe Massa. Massa idén először rajtolhat csapatársa elől. Alonso indul az ötödik, a másik Red Bullos pilóta, Mark Webber pedig a hatodik helyről.
A szívem egy része őrülten dobogott, hisz Sebastiannak megvan az esélye, hogy végre életében először Magyar Nagydíjat nyerjen, míg egy részem aggódott is érte. Tavaly kiborult és dühöngött, mikor önhibájából nem sikerült nyernie. Túl nagy helyett hagyott a safety car mögött, így boxutca áthajtásos büntetést kapott, és csak a harmadik helyen sikerült célba érnie.
Bíztam benne, hogy idén másként lesz, és tudtam, hogy ő is ebben bízik.  
Kai sajnos leszavazott, elvette tőlem az interjúkészítés lehetőségét, így míg ő a Red Bull pilótái felé tartott én Annaval a nyomomban a Ferrarisokhoz siettem.

Este Laura persze a nap minden apró momentumáról kifaggatott, amit külön töltöttünk. Egy pohár, forró csoki kíséretében hallgatta végig, ahogy Sebastianról áradoztam. A bon-bon ott hevert az asztalomon, kibontásra várva, de nekem eszem ágában sem volt felbontani. Különleges alkalmakra tartogatom.
- Ez a fiú teljesen magába bolondított!- kavargatta az italát.
- Nem igaz – tiltakoztam.
- Nem mi? – mosolygott. – Elárulok egy titkot! Azokon a napokon, mikor látod, énekelsz a zuhany alatt – kuncogott.
- Komolyan? – töprengtem el. Tényleg nem beszél hülyeségeket, ma is énekeltem és tegnap is, pedig ez alapvetően nem szokásom.
- A francba, igazad van… - nyögtem.
- Mint mindig! - vigyorgott büszkén.
- Ez most nem vicc! – korholtam le. – Hát nem érted? Belezúgtam az egyik állandó riportalanyomba!
- Na és akkor? – vont vállat.
- Na és akkor?? Mondd, te nem érted? Ha ez kiderül, engem kirúgnak! Vagy… vagy Sebastian kérvényezi, hogy tartsanak távol tőle! – rémüldöztem. Elképzelni sem tudtam melyik lenne a fájdalmasabb végkifejlet, de mindenesetre, azt hiszem mindkettőbe belepusztulnék.
- Te teljesen hülye vagy!- csóválta a fejét. – Seb odáig van érted, sose kérvényezne ilyet! És nem is rúgnának ki, nyugi! – nyugtatgatott. Bele se gondoltam igaza van-e vagy sem, még mindig pánikoltam. Mi van, ha tényleg megtörténik valamelyik a két lehetőség közül?

Az éjszakám hosszú volt, és legfőképpen álmatlan. A fejemben ezer gondolat cikázott. Hogy zúghattam bele? Hiszen alig ismerem… És mégis mikor? Hiszen még nem is találkoztunk olyan sokszor… Felvetettem pár lehetőséget, majd az egészet elvetettem. Végtére is nem fontos, megtörtént és meg kell próbálnom eltitkolni, a munkám érdekében. Bár eszembe jutott, amit Anna, majd később Lau is említett, hogy Sebastian is így érez, de ezt képtelen voltam elfogadni. Képtelenség, hogy ő úgy érezzen irántam, mint én őiránta.
E gondolatmenet mellett sikerült elszundítanom. A következő, amit észleltem a világból, az ébresztőm csörgése volt. Kelletlenül másztam ki az ágyból, alig bírtam felnyitni szemeimet, alig két órát, ha aludtam és most kezdhettem a napom előröl.
A mai futam után, majd egy hónap szünet következik a forma 1-ben, ami alatt a pilóták is kipihenhetik magukat. Kicsit már vártam, hiszen Laura velem tart Németországba, másrészt tudtam, ha nem számítom a ma reggeli fáradtságomat, hiányozni fog ez az egész.

A fürdőszobában sikerült kissé felfrissülnöm, így nagyobb lelkesedéssel folytathattam a készülődést. Ahogy belegondoltam hova is tartok éppen, a Magyar Nagydíjra, beugrottak a tegnapelőtti képek a GP2-es balesetről. Összeszorult a gyomrom, és elkapott a lassan már megszokottá vált idegességem.
- Ne aggódj már! Minden simán fog menni! Vettel nyer és kész! – nyugtatgatott drága barátnőm a kocsiban, de egyáltalán nem csökkent az érzés. Tudom, hogy egy futam nem élet-halál kérdése, de azt is tudtam mennyit jelenthet ez a győzelem Sebastiannak. Főleg a Német Nagydíj után..
- Azért ne felejtsd, kik rajtolnak mögüle! – pillantottam rá.
- Az egész mezőny mögüle rajtol – kuncogott.
- A két McLarenre gondoltam – csóváltam meg a fejem.
- Tudom – kuncogott tovább.
Lefordultunk az egyik kis utcára és felvettük Zsófit is, hogy együtt menjünk ki a pályához. Közlekedhettünk volna hévvel is, hiszen az Örs vezérről egyenesen a pályáig visz, de a kocsi volt az egyszerűbb és a gyorsabb megoldás.
A bejáratnál megcsörgettem Anna telefonját, hamar felvette, közölte, hogy éppen idetartanak, így kint vártam meg őket, a belépők miatt. A kocsinak támaszkodva nézelődtem, mikor meghallottam a lányok kuncogását mellőlem.
- Hmm… megmarkolnám… - nyalta meg a száját Zsófi. Követtem a tekintetüket, egy ismerős, nekünk háttal álló, személyt méregettek.
- Hát nekem is lennének vele terveim – húzogatta a szemöldökét Laura. Felnevettem. Sebastian értetlenül fordult hátra, a lányoknak pedig leesett az álluk. Seb intett egy amolyan ’ baj van? ’ féle nézés kíséretében, mire hevesen megcsóváltam a fejem, jelezvén, hogy megnyugodhat, nem történt semmi. 
A lányok egyaránt kuncogni kezdtek, Lautól még egy kacsintást is kaptam.