16.rész: Titkolózás

Sziasztok! Először is... MEGNYERTÜK A KONSTRUKTŐRI VILÁGBAJNOKSÁGOT IS!!*___*
Fenomenális ez a Red Bull Racing Renault csapat! Még mindig nem találok rájuk szavakat! Nagyon örülök nekik! :)
Másodszor... meghoztam az új részt! Elég rövidke, de majd a következővel kárpótollak titeket! :)
Egyre közelebb érünk a dolgok komolyodásához, már csak részek kérdése... de pszt. ez titok :P
Minden esetre jó olvasást nektek! :)

Szokatlan volt újra a régi szobámban aludni, és kicsit hiányoztak Dávid elhajigált ruhadarabjai is.
Este sokáig fent voltunk, megnéztünk a pilótafocit a tévében, közben csokit majszoltunk és átbeszéltünk mindent, ami az elmúlt hetekben kimaradt. A vasárnap éjszakámról is kifaggatott, szóról-szóra mindent tudni akart. Azt is elmeséltem, hogy írtam Sebastiannek egy köszönőlevelet, amit majd a ruháival mellékelve szeretnék hozzá eljuttatni. Lau is jó ötletnek tartotta, szerinte ez a legkevesebb, amit megtehetek, azok után, hogy Seb végig velem volt.
Bár az éjjel nem sokat aludtunk, másnap hamar elfogadható állapotba kellett hoznunk magunkat. Engem Kaiék tízre vártak a szállodánál, Laura pedig úgy döntött elvisz, majd elmegy vásárolni a holnapi szabadedzésekre valami kényelmes ruhát. Bár az időjárás nem sugallt túl sok jót a hétvégére, mindenki remélt titkon egy kis meleget.
Anna és Kai elég fáradtnak tűntek, hiába én éjszakáztam, nagyon fel voltam dobva. Megkértem Kait, hogy én vezethessek, és bár be kellett vetnem a könyörgő kiskutya szemeket, végül beleegyezett, mondván évente csak egyszer van ilyen. Imádtam, hogy nem kellett se térkép, se GPS, hogy tudjam, merre menjek. Bár már Bonnban is jól kiigazodok, mégsem olyan, mint az a város, ahol évtizedeket leéltél.
A ringnél nyakunkba akasztottuk belépőinket, majd kivettem a tasakot, amibe Sebastian ruhái és a köszönőlevelem hevert. Valahogy meg kell próbálnom eljuttatni hozzá, anélkül, hogy feltűnést keltenék vele.
Erre persze a nap nagy részében esélyem se nyúlt. Interjúk, pályabemutatás, sorban állás. Ráadásul Sebastian is nagyon elfoglalt volt, egyfolytában a kocsi újításain dolgoztak. Már éppen a feladás határán jártam, amikor elindultunk a kocsi irányában. Hirtelen egy szőke Red Bull-os srácot láttam meg a motorhome felé közeledni. Úgy tettem, mint akinek sürgősen meg kell kötnie a tornacipő fűzőjét. Annaékat előre küldtem a kocsihoz, amint lehagytak közeledni kezdtem a fiúhoz. Nem kellett sok idő, míg szembesültem vele, Tommi volt az, Sebastian edzője.
- Tommi!- szóltam utána, mire ijedten fordult meg.
- Szia, Flóra vagyok.. nem tudom, hogy emlékszel-e rám… - hadartam.
- Persze – bólintott. – Sebastiant keresed?
- Öhm.. igen… - motyogtam.
– Bent van, az autót beszélik. Szóljak neki? – kérdezte.
- Nem, nem kell! Nem akarom zavarni – legyintettem.
- Biztos szívesen kijön.. – motyogta.
- Nem kell, tényleg – mosolyogtam. – De arra megkérhetnélek, hogy ezt add át neki? Nem kell üzenni semmit, ő tudni fogja mi ez – magyaráztam. Bólintott egy aprót, mire a kezébe nyomtam a tasakot.
- Köszi. Most mennem kell… - indultam el kollégáim után.
- Rendben. Szia – intett.
- Szia – integettem – És tényleg köszi – mosolyogtam egy utolsót, majd sietősre vettem lépteimet.
Most már biztos, hogy Sebastian megkapja a ruháit, és remélem arról is megbizonyosodik egy kicsit, hogy mennyire hálás is vagyok neki. 



Péntek reggel Laura inkább hasonlított egy adrenalin bombához, mint egy nyugodt, fiatal felnőtthöz. Alig bírtam utolérni a készülődéssel, mikor végre sikerült belökdösött a kocsiba és szinte száguldani kezdett.
- Nem lassítanál? – néztem rémülten a kilométer órára.
- Még be kell ugranunk valahova, ha nem sietünk elkésünk az edzésről – magyarázta.
- Hova megyünk előtte? – néztem rá értetlenül.
- Öhm… az nem fontos…- motyogta. Szándékosan nem nézett rám.
- De igenis fontos, ha már emiatt kockáztatod azt, hogy a dutyiban kössünk ki! – szóltam rá, mire végre lassított a tempón. Tíz perc múlva egy bolt előtt parkolt le, nem engedte, hogy kiszálljak és ő is csak beszaladt. Kifele azonban már egy nagy szatyorral érkezett. Nem árulta el mi van benne, és direkt úgy tette a kocsiba, hogy még véletlenül se lássam. Valamit nagyon sumákol az tuti, csak még nem tudom micsodát!

Zsófival a ring bejáratánál találkoztunk, ő egy közös barátnőnk, akinek Lau a másik jegyét adta. Az ő kezében is ott fityegett egy szatyor, már kezdtem attól tartani, hogy elfelejtettem valamit, amikor megértettem. Biztos a pilótáknak hoztak ajándékot!
Kai és Anna már valószínűleg a paddockban vannak. Küldtem egy gyors sms-t, hogy megérkeztünk a pályához, majd a lányokat elkísértem a Red Bull tribünhöz. Még beszélgettünk pár percet, majd az órámra pillantottam. Negyed óra volt még hátra az első szabadedzésig. Ideje volt magukra hagynom a lányokat és visszaindulnom a munkámhoz. Láttam, hogy még valamit nagyon sutyorogtak, mikor elkezdtem távolodni, de nem szóltak utánam, én pedig nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Kollégáim tényleg a paddockban vártak, alig, hogy helyet foglaltam, a tévén megjelentek a versenyzők, majd elindították az első szabadedzést. Az időjárás rémes volt, a megszokott, meleg futamhétvégékhez képest.
Szerencsére a másfél óra rendben lezajlott, a szabadedzést Lewis Hamilton nyerte, mögötte Sebastian Vettel, Fernando Alonso, Mark Webber és Jenson Button. Alig tértek vissza a kocsik a boxokba, már indultunk is, hogy interjút készítsünk. Fernandot kerestük meg először, aki most ünnepelte születésnapját, így őt Kai kicsit erről is faggatta. Csodálattal néztem Kait, ahogy minden gondolkodás nélkül, mint a világ legtermészetesebb dolga, úgy ontja a kérdéseit.
Jensont volt a következő áldozat, sorba kellett állnunk, mert legalább öt riporter próbálta összenyomni egymást, hogy mindegyikük mikrofonja Jens arca elé kerüljön. Anna idegesen toporgott mellettem, míg Kai körbe-körbe, nézelődött. Megpillantotta a távolban elhaladó Sebastian és elindult.
- Hé, Kai…! – szólni akartam, kérni, hogy had menjek én, de addigra már Sebastian előtt állt. Elhajoltam Anna mellettem, hogy Sebastianra pillanthassak, a szeme sarkából figyelt. Féloldalas mosoly jelent meg az arcán, majd Kaira pillantott, és teljes figyelmével azon volt, hogy válaszoljon kérdéseire.
Anna lökött rajtam egy aprót, hogy mozduljak, annyira meglepődtem, hogy majdnem sikerült lefejelnem Jensont. Szegény nagyon meglepődött…
Feltettem neki párkérdést, majd átadtuk a helyünket, és Lewist vettük célba.
Alighogy vele is végeztünk, mikor rezegni kezdett a mobilom. Laura írt egy sms-t, hogy ha itt végeztem keressem meg őket, valami fontos dolog miatt. Magam se értettem, de kicsit megijedtem. Laura nem mondja azt minden fitty-fenére, hogy fontos.